A fajta kitenyésztését régi budapesti díszgólyások szegedi magasröptű keringő, parlagi galambok, danzigi keringőkből tenyésztették ki. Pöltl József és Pöltl Ferenc 1907-ben indulásnak 6 törzset tenyésztettek ki. Amit próbáltak minél egységesebbé tenni. Később azok a törzsek maradtak meg, amik hosszidőre többet szálltak. Mára már ez a fajta nagyon népszerű itthon és külföldön is könnyű tenyészthetőségük végett és röpidejük miatt. Mindig is sok kedvelője volt hazánkban a röptető sportnak. Mára a követelmény kettős a röptetés szerelmesei a röpstandard szerint szelektálnak a szépség szerelmesei pedig a küllemet tartják szemelőtt. Magas gyorsröptű zárt falkában keringő fajta, melynek standard röpideje 5 óra hosszidő ebből 1 óra tűnő magasság. Standard leírását először 1943-ban közölték, a fajta egységes leírását az országos röpgalambszakosztály 1964-ben fogadta el.
Kitenyésztési helye: Magyarország
Testfelépítés, testtartás: Formás megjelenésű közepes testfelépítésű élénk vérmérsékletű fajta. Tollazata feszes testhez jól simuló. A törzs a farok irányában enyhén lejt.
Fej: Sima a testhez viszonyítva közepes nagyságú hossza a csőrtől a tarkóig csak kevéssel nagyobb a szélességénél. A fejtető laposan ívelt, a homlok mérsékelten domborodó és törés nélkül csatlakozik a fejhez.
Szemek: Élénk tekintettel szivárványhártya kékesfehér enyhén vérerezett. Szemgyűrűk kétsorosak szürkésszínűek, keskenyek sima felületűek.
Csőr: Közepes hosszúságú, a kávák jól záródnak. Az orrdudor hosszúkás sima felületű közepén osztott fehéren porozott.
Nyak: Közepes hosszúságú, függőleges tartású, a fej felé haladva elvékonyodik toroktáj lapos ívben kikerekített.
Mell: Széles, domború, jól izmolt, mérsékelten emelt tartású.
Hát: vállban széles a farok felé lejtve fokozatosan keskenyedő.
Szárnyak: Testhez simulók. A szorosan zárt szárnyvégek a szélső kormánytollakon fekszenek hegyük a farok végét nem éri el.
Farok: Lapos, keskeny, közepes hosszúságú. Kormánytollak száma: 12.
Lábak: Széles Mellközből nőttek, közepes hosszúságúak. A karmok színe a csőr színével megegyező. A simalábúak csüdje és ujjai élénk vörösek. Az öt színváltozaton belül megkülönböztettünk simalábúakat és harisnyásokat.
1: Gólyás: Alapszíne fehér, evező és kormánytollak szürkésfeketék szegélyezettek. A tiszta fehér farok egyenlő elbírálásban részesül.
2: Koszorúsnyakúak: Alapszín fehér, a fejen és a nyakon a begy középső részéig terjedő fémesen csillogó kékesszürke, vörös, lilás zöld zárt koszorú. Kormánytollak fehérek, szegélyezettség elfogadott. Megengedett a kékesszürke farok is.
3: Koszorúsnyakú fehérek: A rajz a koszorúsnyakúakkal megegyező de az evezők és a kormánytollak hófehérek.
4: Hófehérek: A tollazat Teljesen hófehér. A test bármely pontján előforduló sötét tollak durva hibának számítanak. A csőr és a karmok feketék.
5: Pántosak: Alapszín fehér, az evezők és a kormánytollak kékesszürke szegélyezettek. A szárnyakat sötétszürke kettős szalag fogja át. A fej kékesszürke.
A fajta jövője biztosított, hiszen nagy népszerűségnek örvend és az ütemet világszerte elismert tenyésztők diktálják. És a magyar galambfajták közül ezen galambok populációja az egyik legnépesebb. Nem is beszélve az évenként megrendezett röpversenyekről, ahol a magyar tenyésztők már hosszú ideje az élen tanyáznak, és valószínűnek tartom, hogy ez még sokáig így is fog maradni.
