A FIATAL GALAMBOK BESZOKTATÁSA

 

Most egy igen érdekes dologban szólok hozzátok. Minden röpgalambász és egyáltalán jó repülő képességekkel rendelkező galambtartó találkozott már azzal a problémával mikor galambjaink valami oknál fogva jobban szeretik a mások háztetőjén lévő tartózkodást és egyéb elfoglaltságokat, mint a saját háztetőnket. Ez egy igen kényes probléma ezért úgy gondoltam vesézgetem egy kicsit és felsorolok pár megtörtént esetet is. Tehát a kis madarunk ki kell a tojásból, nevelgetik a szülők, mi reménykedünk, aztán csak lesünk, amikor egyszer csak eltűnik, és soha többet nem látjuk. Elsőnek is azt a dolgot kell mindenkinek tudatosítani, hogy nem minden kedvencünk egyforma vérmérsékletű. Ez annyit jelent, hogy vannak fajták, amiknél ez a probléma nem merül fel és vannak olyanok, amik nagyon szeretnek bóklászolni ha megijednek valamitől.(pl. hang, árnyék).Egy nagy bölcsességet hagy mondjak amit sokan biztos nem fognak jó szemmel nézni: Egy galamb hazataláló képessége nem csak a beszoktatástól függ ha nem magától a hazataláló képességétől is. Szóval, ha jól akarunk eljárni, és biztosra akarunk menni, hogy madarunk nem veszik el feleslegesen a házkörül akkor már fiatal korban elkezdjük velük azt a játékot, hogy 23-25 naposan már kiengedjük őket amikor repülni még nem igazán tudnak bár sok fajta van ahol már ez előrehaladottabb. A kiengedés történhet akár reggel is, sőt inkább akkor és mindig éhesebben, tehát nem kell őket agyon etetni. Az sem baj, ha egész nap kint vannak a tetőn és „lesekednek”. Nagyon fontos, hogy azokat az egyedeket, amelyek már esznek önállóan, etessük egy időpontban, így megszokják azt, hogy mikor van etetés. Egy ilyen idős madár inkább meglapul a tetőn, minthogy felröppenjen, ha valami fenyegeti. Semmiképp ne késztessük őket repülésre, csak ha ők akarnak. (fazék, lábas, gázcső, kő, cipő) - ezek jól mutatnak a kamrában, de nem a háztetőn és még inkább nem a galambász kezében. Ha már a kézről beszélünk a tapsolás egy Edda koncerten biztos jól mutat, de itt semmi helye nincs. Még akkor sem, ha galambjaink megszállták a 8-10 órát is. Bár a jól repülő fajták többsége nagyon agresszív viselkedést mutatnak és sokszor félnek a saját árnyékuktól is semmiképp ne törekedjünk tenyésztésüknél arra, hogy ezt fokozzuk, mert az jóra biztos nem fog vezetni. Ha erdős fás területen tartjuk kedvenceinket, biztos sokat fogunk találkozni látogatókkal. (karvaly, héja, egerészölyv stb.)
A ragadozók közül igazi veszélyt csak a héja és a sólyom jelent. A karvaly jobban szereti a verebeket és apró madarakat, maximum a csapatot rebbenti szét. Az ölyv pedig egyáltalán nem jelent veszélyt, mert őt nem érdekli a mi hobbink. Az, hogy a falka megijed valami ragadozótól az ösztönös, ellene tenni nem sokat lehet, bár van egy módszer, ami alkalmazható. Akit érdekel ez a módszer, az írjon a címemre. Na szóval, ha már úgy látjuk galambjaink biztosan fogják a tetőt, és nem tesznek városnéző túrát, akkor elkezdődhet a röptetésük. Persze sokszor van, hogy egyes madarak elülnek máshová. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni, hamarosan hazatalálnak, főleg ha jól látják a többi madarat. Mivel a galamb hallása igen éles, én is ajánlom a füttyel való behívást. Aki azt szeretné, hogy galambjai gyorsan beüljenek, az etessen egy időpontban, és úgy röptesse őket, hogy mindenképp etetés előtt álljanak. Ha ezt megszokják, gyorsan be fognak menni a helyükre, ahol éhesen fogják várni napi adagjukat. Ha úgy vesszük észre, hogy falkánk nem igazán szeretne repülni, akkor zárva tartjuk őket pár napig, ezáltal növeljük a szabadba vágyó hajlamot. Meg sem említem, hogy köd, illetve nagy szél, vagy heves eső alatt is jobban járunk, ha a csapatot pihentetjük. Bár valaki ilyenkor is tréningezteti őket, ezt mindenki maga határozza meg. Igyekeztem a lényeges szempontokat előtérbe hozni, remélem sikerült, sokat lehetne még erről a témáról beszélni, de most csak ízelítőt szerettem volna adni. Várom véleményeiteket, hozzászólásaitokat, kérdéseiteket.

 

        Tisztelettel:
       Zákány Attila