Taganrogi keringő

 

Talán valamennyi csüngős szárnyú, "rigóállású" orosz fajta között az egyik legkecsesebb. Nevét az Azovi-tenger partján fekvő Taganrog településről kapta. Első példányai Németországba magyar közvetítéssel, 1972-ben jutottak el. Jelentős számú kedvelőre találtak, s 1976 óta a német földön elismert fajták számát gazdagítják.

 

Kis termetű galambok, magasra emelt, széles farokkal és evezőtollaik hegyét a talajon megtámasztó szárnytartással.

 

Fejük a termetükhöz illően kicsi, de jellegzetes alakjával a küllemhez súlypontosan hozzájárul. Magasan domborodó homlokkal kezdődve, kissé ellaposodó ívű fejtetőben jut el a szabályos ívben forduló tarkóhoz; mindig sima.
A szemek sötétek, a szemgyűrűk keskenyek, finom szövetűek, sápadt színűek.  A közepesnél csaknem rövidebb, tőben vastag csőr a homlokkal tompa szögben találkozik. A kávák szaruja világos.
A nyak erős alapból indulva, a fej felé elvékonyodik, a toroktáj kis ívben kimetszett. A nyaktartás függőleges, gyakran enyhén hátrahúzott; rezgése izgalmi állapotban mutatkozik. A széles és legömbölyödő mell enyhén emelt. A hát rövid és széles. A szárnyak rövidek, tartásuk lefelé irányuló, az evezők vége érinti a talajt. A 14-20 tollból álló farok parádés állásban magasra húzott. A kormánytoll enyhén boltozott vége valamivel szélesebb, mint a szárnybúbok külső oldalai közti távolság. A rövid lábak tollatlanok. A fedőtollak zászlai szélesek, a tollazat puha, nem túlságosan hosszú.
Színváltozatai: Elismertek a fekete, olajszín, fekete szalagos kék, a vörös és a sárga színek. A lakkszínek teltsége és tisztasága kívánatos. Fehér alapszín mellett csak a szárnypajzsok színesek. A 7-12 elsőrendű evező fehér. Megengedett a homlokfolt. A csőrtőtől széles alappal indulva, a szemek középvonalából húzott függőleges ívvel kell zárulnia. Oldalíve nem érintheti a szemgyűrűt.

 

        Tisztelettel:
       Kondor István